Egyszer gyermekeket vittek Jézushoz, hogy tegye rájuk kezét, és imádkozzék fölöttük. A tanítványok elutasították őket. Jézus azonban így szólt: „Hagyjátok csak a gyermekeket, és ne akadályozzátok meg őket, hogy hozzám jöjjenek, mert ilyeneké a mennyek országa!” Azzal rájuk tette kezét, majd továbbindult.
Mt 19,13-15

Elmélkedés

Amikor Jézus fogadja a gyermekeket, korának szokásaival ellentétesen cselekszik. Magatartásán az apostolok is meglepődnek, hiszen az ókorban nem hallgattak soha a gyermekek véleményére, s gyakorlatilag nem érintkezhettek a felnőttekkel. A bölcs felnőttek és az oktalan gyermekek között olyan szakadék volt, amelyet csak a felnőtté válás életkorának elérésével lehetett. Az apostolok – a szokásoknak megfelelően – igyekeztek is távol tartani a zsibongó, vidám gyerekeket mesterüktől, nehogy megzavarják nyugalmát. Jézus viszont magához hívja őket, hogy megmutassa irántuk érzett szeretetét is. Keze, amely más esetekben egyetlen mozdulattal betegségeket szüntetett meg vagy képes volt elnémítani a tengeri vihart, most áldást ad a gyermekekre. A találkozás után pedig azt mondja, hogy az ilyen gyermekeké az Isten országa. Őrizzük meg szívünkben a gyermekek ártatlan és tiszta lelkületét, hogy számíthassunk Jézus áldására és miénk legyen az Isten országa.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Istenünk, sokszor érezzük, hogy magunkra maradtunk. Reményeink szertefoszlottak, értelmetlennek látjuk, hogy tovább menjünk az úton. Kérünk, Urunk, erősíts ma is minket, hívj magadhoz mindannyiunkat. Bárcsak Péterrel együtt válaszolhatnánk: Igen, uram, tudod, hogy szeretlek. Bátoríts bennünket, hogy a Te segítségeddel éltetői lehessünk családunknak, közösségünknek, minden embertársunknak!