Húsvétvasárnap este a tizenkettő közül az egyik, Tamás, vagy melléknevén Iker, nem volt velük, amikor Jézus megjelent nekik. Később a tanítványok elmondták neki: „Láttuk az Urat.” De ő így szólt: „Hacsak nem látom kezén a szegek nyomát, ha nem érintem ujjaimat a szegek helyéhez, és nem tapintom meg kezemmel oldalát, én nem hiszem!”
Nyolc nap múlva ismét együtt voltak a tanítványok. Tamás is ott volt velük. Ekkor újra megjelent Jézus, bár az ajtó zárva volt. Belépett és köszöntötte őket: „Békesség nektek!” Tamásnak pedig ezt mondta: „Nyújtsd ide az ujjadat és nézd a kezemet! Nyújtsd ki a kezedet és érintsd meg oldalamat! Ne légy hitetlen, hanem hívőt” Tamás így válaszolt: „Én Uram, én Istenem!” Jézus ezt mondta neki: „Most már hiszel, Tamás, mert láttál engem. Boldogok, akik nem láttak, és mégis hisznek!”
Jn 20,24-29

Elmélkedés

A ma ünnepelt Tamás apostol kételkedése, illetve hitetlensége a feltámadt Jézussal való személyes találkozás alkalmával szinte pillanatok alatt alakul át lelkes hitté, amely annak megvallására készteti őt, hogy Jézust Urának és Istenének tekinti. Hasonló hitválságon néhány nappal korábban a többi apostol is átment, s bennük is az ébresztette fel a kereszthalál miatt elhaló hitet, hogy Jézus újra él és találkozhatnak vele. Amikor a szokásosnál súlyosabban nehezedik vállunkra az élet keresztje, és amikor szenvedésekkel küzdünk vagy próbatételek érnek minket, a mi hitünk is meggyengülhet. A feltámadt Jézus ekkor elindul, hogy újra az élő hit örömére és boldogságára ébresszen minket.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Uram, te imádkoztál tanítványaidért, hogy mind az idők végéig egyek legyenek, amint te egy vagy az Atyával és az Atya veled. Nézz le, Uram, részvéttel arra a sok szakadásra, mely azok között éktelenkedik, akik tiednek vallják magukat, és vezesd haza őket abba a közösségbe, amelyet te alapítottál kezdetben: szent, katolikus, apostoli Egyházadba. Hogy amint az égben egy a szentek egysége, idelenn is csak egy legyen, szentséges neved megvallásában és dicséretében.