Amikor Jézus a Genezáreti-tó keleti partján Gadara vidékére ért, két ördögtől megszállott ember jött vele szemben. A sírboltokból bújtak elő. Már annyira elvadultak, hogy senki se mert arra járni. A megszállottak kiáltozni kezdtek: „Mi közünk hozzád, Isten Fia? Azért jöttél ide, hogy idő előtt gyötörj minket?” Tőlük távol nagy sertéskonda legelészett. Az ördögök arra kérték Jézust: „Ha kiűzöl minket, küldj a sertéskondába.” Erre ezt mondta nekik: „Menjetek!” Azok ki is mentek, és megszállták a sertéseket, mire az egész konda a meredek partról a tóba rohant, és odaveszett. A kanászok elfutottak, bementek a városba, és elhíreszteltek mindent, azt is, ami a megszállottakkal történt. Akkor az egész város kiment Jézus elé, és amint meglátták, kérték, hogy távozzék határukból.
Mt 8,28-34

Elmélkedés

Jézus gonosz lelkeket űz ki két emberből, s ezzel azt bizonyítja, hogy hatalma van felettük. Érdekes, hogy a gonosz lelkek azonnal felismerik Jézus kilétét, és Isten Fiának nevezik. Természetesen jól tudjuk, hogy Jézust felismerni és nevén szólítani nem elegendő, hanem el is kell fogadni az ő személyét, mint életünk Urát. A gonosz szellemek, bár ismerik Jézust, nincs hozzá semmi közük, nem akarnak személyes kapcsolatba kerülnek vele. Az ördögűzés történetéből láthatjuk, hogy Jézus küldetése az emberekhez szól, azért jött, hogy megszabadítson miket a gonosz ártó befolyásától. Az üdvösséget és a szabadulást hozzá el számunkra, hogy szabad lélekkel követhessük őt. Vajon felismerjük-e Jézust, amikor a hétköznapokban hozzánk jön? Vajon van-e személyes kapcsolatom vele?

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Istenem, add, hogy az időt úgy használjam fel, hogy értékes legyen földi és örök életem számára. Óvj meg mindnyájunkat ebben az újesztendőben minden bajtól, és a napok, hónapok múlásával közelebb kerüljünk Atyai szívedhez. Szűz Mária, Isten Anyja, légy pártfogóm szent Fiadnál.