Egy alkalommal, amikor Jézus tanított, felkiáltott egy asszony a tömegből: „Boldog a méh, mely hordozott téged, és az emlő, amely táplált!” Erre ő így válaszolt: „És még milyen boldogok azok, akik Isten szavát hallgatják és meg is tartják!”
Lk 11,27-28

Elmélkedés

Isten szavának hallgatásához elegendő, ha az ember megnyitja fülét. E szavaknak tettekre váltáshoz azonban a szívünket is meg kell nyitnunk, s éppen ezt szeretné a mi Urunk. Hittel és engedelmességgel érdemes odafigyelnünk a szóra, az igazságra, amely életünket a helyes irányba állítja, s Isten felé vezet minket. S ha Isten szava szükséges az ember számára, hogy eljusson Istenhez, akkor a hívek részéről jogos az igény, hogy, hogy hitelesen eljusson hozzájuk ez az igazság. E jogos igény teljesítéséhez olyan személyekre van szükség, akik az isteni megszólítás, hívás és küldés révén vállalják az igehirdetés feladatát. Idén, a hit évében különösen is gyakran imádkozzunk, hogy legyenek olyan fiatalok, akik az Ige szolgálatába állítják életüket, önmagukat.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Uram, Jézus! Földi életed során mindig tudtad, merre visznek lépteid, s hová vezet az út, amelyen elindultál. Szavaiddal, tanításoddal, igazságoddal utat találtál az emberi szívekhez, s megmutattad az Istenhez vezető utat. A te életutad végső soron mindig felfelé vitt, Atyád felé, aki örökre magához ölelt a Golgota magaslatán álló kereszten. Jézusom, társad szeretnék lenni utadon, amely a halálon keresztül az életre vezet!