2012. október 24. – Szerda (Lk 12,39-48)
Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz: „Gondoljátok meg: Ha tudná a házigazda, hogy melyik órában jön a tolvaj, nem engedné betörni házába. Éberen várjátok tehát az Emberfiát, mert eljön abban az órában, amikor nem is gondoljátok.”
Péter megkérdezte: „Uram, csak nekünk mondod ezt a példabeszédet, vagy mindenkinek?” Az Úr így válaszolt: „Ki a hű és okos sáfár, akit ura szolgái fölé rendel, hogy ha eljön az ideje, kiadja részüket az élelemből? Boldog az a szolga, akit hazatérő ura ebben a tevékenységben talál. Bizony, mondom nektek, hogy minden vagyonát rábízza. De ha a szolga azt mondja magában: „Uram bizonyára késni fog”, és elkezdi verni a többi szolgát és szolgálót, eszik-iszik meg részegeskedik, és megérkezik ennek a szolgának az ura olyan napon, amikor nem is várja, és olyan órában, amikor nem gondolja, bizony kegyetlenül megbünteti, és a hűtlenek sorsára juttatja. Az a szolga, aki ismeri ura akaratát, de nem áll készen, hogy akarata szerint járjon el, sok verést kap. Aki azonban nem ismeri, s így tesz olyat, amiért büntetést érdemel, csak kevés verést kap. Mert aki sokat kapott, attól sokat követelnek, és akire sokat bíztak, attól többet kérnek számon.”
Lk 12,39-48
Elmélkedés
Nem csak a gazdának, de a szolgának is megvan a maga felelőssége. Hűségesen kell teljesítenie mindazt, amit ura rábíz, mert akire sokat bíztak, attól többet is kérnek számon. Isten azt a feladatot bízza ránk, hogy közreműködjünk szándékainak megvalósulásában a világban és az egyházban. Követendő példánk maga Jézus, az Atya alázatos szolgája, aki a végsőkig, a keresztig hűséges marad küldetéséhez, megteszi, amit Atyja kíván tőle. Engedelmessége jutalmaként részesül a feltámadásban. A mi szolgaságunk nem rabszolgaságot jelent, amely elvenné szabadságunkat, hanem szolgálatot, amely kitart a hűségben. Isten szolgáiként a szenvedéseken és a próbatételeken keresztül juthatunk be Isten Országának dicsőségébe.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Uram, Jézus! Készen állok arra, hogy tétovázás nélkül induljak és kövesselek téged! Tudom, hogy mennyire nehéz lesz ez út számomra, de vállalom, mert ez vezet holt múltamból a jövő felé, az élet felé, az üdvösség felé. Nem tart vissza semmi. Nem hátráltathat semmi. Nem akadályozhat semmi. Te vagy számomra az út és te vagy a cél! Te légy vezetőm az örök élet felé!
