Abban az időben: Jézus elment Naim városába. Vele mentek tanítványai és nyomukban nagy népsokaság. Amikor a város kapujához közeledett, halottat hoztak ki, egy özvegyasszony egyetlen fiát. Az édesanyát sokan kísérték a városból. Amikor az Úr meglátta, megesett rajta a szíve, és így szólt hozzá: „Ne sírj!” Azután odalépett a koporsóhoz, és megérintette azt. Erre a halottvivők megálltak. Ő pedig így szólt: „Ifjú, mondom neked, kelj föl!” A halott felült, és beszélni kezdett. Ekkor Jézus átadta őt anyjának.
Lk 7,11-17

Elmélkedés

A tegnapi evangéliumban Jézus egy halálán lévő embert gyógyított meg, a maiban pedig egy halottat támaszt fel. A százados esetében egy férfi kérésére, az ifjúnál pedig édesanyja, egy nő érdekében cselekszik. Mind a pogányokkal való érintkezés, mind a halottak megérintése tisztátalan tett volt a zsidó törvények szerint, de Jézus mindkét esetben megszünteti a határt a tisztátalan és a tiszta között, mert a jócselekedet ezt megkívánja. Jézus örömhíre ugyanis nem ismer határokat, nem lehet korlátok közé szorítani, hanem minden emberhez szól. A jótettek sem korlátozódnak egyesekre, hanem bárkivel megtörténhetnek, aki hisz Jézusban és elismeri azt, hogy szüksége van az isteni segítségre.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Irgalmas Uram, jóságos Uram, bátorságot adtál, hogy megérezzem: neked szükséged van rám. Adj erőt, hogy szeretni tudjam a társadalom kivetettjeit, úgy, ahogyan te szeretsz engem. Add, hogy megértsük: neked szükséged van ránk, és nekünk is szükségünk van egymásra!