Amikor egyszer Jézus egyedül imádkozott, és csak tanítványai voltak vele, megkérdezte tőlük: „Kinek tartanak engem az emberek?” Ők így válaszoltak: „Van, aki Keresztelő Jánosnak, van, aki Illésnek, mások szerint viszont a régi próféták közül támadt fel valaki.”
Ő tovább kérdezte: „Hát ti kinek tartotok engem?” Péter válaszolt: „Az Isten Fölkentjének.” Jézus rájuk parancsolt, hogy ezt ne mondják el senkinek. Majd hozzáfűzte: „Az Emberfiának sokat kell szenvednie. A vének, főpapok és írástudók elvetik őt, megölik, de harmadnapra feltámad.”
Lk 9,18-22

Elmélkedés

A tegnapi evangéliumban olyanokról hallottunk, akik nem ismerik valójában Jézust, ma pedig az apostolokat halljuk, akik mindig Jézussal vannak ezért a legjobban kell ismerniük. Szembetűnő a válaszok közti különbség. Az apostolok, akiknek nevében Péter megfogalmazza, hogy Jézus az Isten Fölkentje, egyre inkább megismerik Mesterüket, s megértik küldetését. Ezt eredményezi a Krisztushoz való közelség és a szándék, hogy nyitottak és befogadóak legyenek arra a kinyilatkoztatásra, amely Krisztusra vonatkozik. Ez nem a kíváncsiskodás, hanem az Úr iránti szeretet jele. Ha arra törekszem, hogy minél többet legyek Jézus közelében, egyre jobban megismerhetem őt, s megérthetem tanításának titkát.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Uram, te imádkoztál tanítványaidért, hogy mind az idők végéig egyek legyenek, amint te egy vagy az Atyával és az Atya veled. Nézz le, Uram, részvéttel arra a sok szakadásra, mely azok között éktelenkedik, akik tiednek vallják magukat, és vezesd haza őket abba a közösségbe, amelyet te alapítottál kezdetben: szent, katolikus, apostoli Egyházadba. Hogy amint az égben egy a szentek egysége, idelenn is csak egy legyen, szentséges neved megvallásában és dicséretében.

Amikor egyszer Jézus egyedül imádkozott, és csak tanítványai voltak vele, megkérdezte tőlük: „Kinek tartanak engem az emberek?” Ők így válaszoltak: „Van, aki Keresztelő Jánosnak, van, aki Illésnek, mások szerint viszont a régi próféták közül támadt fel valaki.”
Ő tovább kérdezte: „Hát ti kinek tartotok engem?” Péter válaszolt: „Az Isten Fölkentjének.” Jézus rájuk parancsolt, hogy ezt ne mondják el senkinek. Majd hozzáfűzte: „Az Emberfiának sokat kell szenvednie. A vének, főpapok és írástudók elvetik őt, megölik, de harmadnapra feltámad.”
Lk 9,18-22

Elmélkedés

A tegnapi evangéliumban olyanokról hallottunk, akik nem ismerik valójában Jézust, ma pedig az apostolokat halljuk, akik mindig Jézussal vannak ezért a legjobban kell ismerniük. Szembetűnő a válaszok közti különbség. Az apostolok, akiknek nevében Péter megfogalmazza, hogy Jézus az Isten Fölkentje, egyre inkább megismerik Mesterüket, s megértik küldetését. Ezt eredményezi a Krisztushoz való közelség és a szándék, hogy nyitottak és befogadóak legyenek arra a kinyilatkoztatásra, amely Krisztusra vonatkozik. Ez nem a kíváncsiskodás, hanem az Úr iránti szeretet jele. Ha arra törekszem, hogy minél többet legyek Jézus közelében, egyre jobban megismerhetem őt, s megérthetem tanításának titkát.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Uram, te imádkoztál tanítványaidért, hogy mind az idők végéig egyek legyenek, amint te egy vagy az Atyával és az Atya veled. Nézz le, Uram, részvéttel arra a sok szakadásra, mely azok között éktelenkedik, akik tiednek vallják magukat, és vezesd haza őket abba a közösségbe, amelyet te alapítottál kezdetben: szent, katolikus, apostoli Egyházadba. Hogy amint az égben egy a szentek egysége, idelenn is csak egy legyen, szentséges neved megvallásában és dicséretében.