Egy szombati napon Jézus betért a kafarnaumi zsinagógába. Volt ott egy fél kezére béna ember. A farizeusok figyelték Jézust, vajon meggyógyítja-e szombaton. Vádaskodni akartak ugyanis ellene. Jézus felszólította a béna kezű embert: „Állj ide középre!” Aztán megkérdezte a körülállókat: „Szabad-e szombaton jót vagy rosszat tenni, életet menteni vagy veszni hagyni?” Ők azonban hallgattak. Erre Jézus szívük keménységén elszomorodva haragosan végignézett rajtuk, aztán így szólt az emberhez: „Nyújtsd ki a kezedet!” A beteg kinyújtotta kezét, és meggyógyult. Erre a farizeusok kimentek, és tanakodni kezdtek a Heródes-pártiakkal, hogy miként okozhatnák Jézus vesztét.
Mk 3,1-6

Elmélkedés

Ismét a szombati nyugalomra vonatkozó előírások helyes értelmezése kerül elő az evangéliumban. Most egy béna embert gyógyít meg Jézus szombati napon. Megengedett volt-e cselekedete? Megszegte-e a törvényt a gyógyítással?

Jézus szombati gyógyításait nem szabad úgy néznünk, mintha azok csak a pihenőnap megszegését jelentenék. De azt se gondoljuk, hogy szombaton végzett cselekedeteivel csak a szokásokhoz és törvényekhez ragaszkodó írástudókat és farizeusokat akarja bosszantani. Bár valóban megtehette volna, hogy csak más napokon gyógyít, de ő mégsem ezt az utat választotta. Miért gyógyít akkor Jézus szombaton, ha világosan látja, hogy ezzel kiváltja a farizeusok és írástudók ellenszenvét és nyílt haragját?

A csodás gyógyítások az isteni irgalmasság megnyilvánulásai. Az emberek iránt irgalmas Isten megszánja a szenvedőket és a betegeket és segít rajtuk. Jézus azért gyógyítja meg a bénát, mert az irgalmasság erre indítja őt. Az irgalmasság jócselekedete ugyanis fontosabb egy törvény megtartásánál. Jézus még annak ellenére is jót tesz a rászoruló emberekkel, ha emiatt vád éri őt. Ha számára ennyire fontos az irgalom kifejezése, akkor az irgalmasság gyakorlását nekünk kötelességünknek kell tartanunk. Nem lehetőségnek, hanem kötelességnek.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Drága Jézus! Segíts, hogy fényed hordozói lehessünk, bármerre visz utunk. Töltsd el szívünket életadó Lelkeddel, itass át és végy birtokba minket oly teljességgel, hogy életünk már csak a Te kisugárzásod legyen. Ragyogj át rajtunk, és úgy élj bennünk, hogy mindenki, akivel találkozunk, a Te jelenlétedet érezze meg általunk. Többé már ne minket lássanak, hanem egyedül Téged, Jézus. Maradj velünk, s akkor úgy ragyoghatunk, ahogyan Te ragyogsz, s világossággá válhatunk mások számára is.