A názáreti zsinagógában Jézus így beszélt a néphez: „Bizony mondom nektek, hogy egy próféta sem kedves a maga hazájában. Igazán mondom nektek, sok özvegy élt Izraelben Illés idejében, amikor az ég három évre és hat hónapra bezárult, úgyhogy nagy éhínség támadt az egész földön. De közülük egyikhez sem kapott Illés küldetést, csak a szidoni Száreptában élő özvegyasszonyhoz. Ugyanígy Elizeus próféta korában is sok leprás élt Izraelben, s egyikük sem tisztult meg, csak a szíriai Námán.” Ezt hallva, a zsinagógában mind haragra gerjedtek. Felugrottak, kiűzték Jézust a városon kívülre, és fölvezették arra a hegyre, amelyen városuk épült, a szakadék szélére, hogy letaszítsák. De ő áthaladt közöttük, és eltávozott.
Lk 4,24-30

Elmélkedés

A nagyböjti időszakban Jézus halálának és feltámadásának ünnepére készülünk. Azt próbáljuk megérteni, hogyan vezettek az események odáig, hogy Jézust keresztre feszítsék. Az események hátterében egyrészt az isteni akaratot látjuk. A mennyei Atya azt akarta, hogy a Fiúisten az önként vállalt szenvedéssel és önfeláldozásával váltsa meg a világot. Emellett az evangélisták arra törekszenek, hogy bemutassák az emberi oldalt is. Nem a hirtelen népharag okozta ugyanis Jézus vesztét, hanem fokozatosan alakult ki az ellenállás vele szemben a vallási vezetők részéről.

Jézus názáreti fellépéséről olvasunk az evangéliumban a mai napon, amely eset azt tanúsítja, hogy nem volt mindenhol sikeres az Úr tevékenysége. Abban a városban, ahol ifjúkorának éveit töltötte, szavai megbotránkozást váltanak ki. Egy hívő zsidó ember számára, aki a választott nép tagjának tartotta magát, elképesztő gondolat volt az, hogy Isten nem csak Izrael népét, hanem más nemzeteket is meghív az üdvösségre és jóságát másoknak is megmutatja. Jézus éppen ilyen példákat említ beszédében az ószövetségi időkből. Illés próféta korában a nagy éhínség idején egy pogány asszony megélhetéséről gondoskodott Isten, Elizeus idején pedig egy szíriai, azaz szintén pogány emberrel tett Isten csodát, gyógyította ki őt leprás betegségéből.

Jézus azt tanítja, hogy Isten nem egyetlen népnek, hanem minden embernek felkínálja az üdvösséget.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Hozzád fordulok, Atyám, mindenható Isten: őszinte szívvel és kicsinységem tudatában hálát adok neked, s egész lelkemmel kérlek, rendkívüli jóságodban fogadd jóakarattal könyörgésemet: hatalmaddal űzd el az ellenséget tetteimtől és cselekedeteimtől, erősíts engem a hitben, kormányozd értelmem, adj nekem bensőséges gondolatokat, és vezess el engem boldogságod birtoklására! Vezess el engem arra, hogy téged mindenkinél és mindennél jobban szeresselek!