Miután Jézus jóllakatott ötezer embert, nyomban felszólította tanítványait, hogy szálljanak a bárkába, és keljenek át a túlsó partra, Betszaidába, amíg ő hazaküldi a tömeget. Miután elbúcsúzott tőlük, fölment egy hegyre, hogy imádkozzék. Közben beesteledett. A bárka mélyen benn járt a tavon, ő pedig egyedül maradt a parton. Amikor látta, mennyire küszködnek az evezéssel – ellenszelük volt ugyanis –, az éjszaka negyedik őrváltása idején, a vízen járva feléjük indult. El akarta kerülni őket. Amikor meglátták, hogy a vízen jár, azt hitték, hogy kísértet; elkezdtek kiabálni, mert mindnyájan látták őt, és megrémültek. Ő azonban mindjárt odafordult hozzájuk, és így szólt: „Bátorság! Én vagyok, ne féljetek.” Aztán beszállt hozzájuk a bárkába, mire a szél elállt. Azok egészen magukon kívül voltak a csodálkozástól, mert nem okultak a kenyérszaporításból, és szívük még érzéketlen volt.
Mk 6,45-52

Elmélkedés

Az olyan esetekben, amikor Jézus csodával gyógyít meg egy beteget, nyilvánvaló a szándéka: megmutatja, hogy Isten az ember javát akarja, Isten megszabadítja az embert testi nyomorúságától vagy az őt fogva tartó gonosztól. De mi a helyzet a természeti csodákkal? Mi a szándéka az olyan rendkívüli cselekedetekkel, amelyek esetében nem Istennek az embert segítő szándéka az elsődleges? Ilyen például a vízen járás csodája, amiről a mai evangéliumban olvasunk. Nyilvánvalóan itt sem erőfitogtatásról vagy magamutogatásról van szó, mert ezek a csodák sem öncélúak.

Abból érdemes kiindulnunk, hogy Jézus tisztában van azzal, hogy nem mindegy, kik vannak jelen bizonyos rendkívüli cselekedeteinél, tehát tekintettel van arra, kik részesülnek a csodából, illetve azt is szem előtt tartja, hogy vajon az érintettek megértik-e majd cselekedetének jelentését és jelentőségét. A kenyerek és a halak megszaporításakor sok ezer ember van jelen. Ha ugyanennyi ember látta volna az éjszakai vízen járást, minden bizonnyal tömegpánik tört volna ki. A bárkában evező tanítványok is megrémülnek és félelmükben kiabálni kezdenek, mert kísértetnek vélik a víz tetején hozzájuk közeledő személyt, s csak Mesterük szavára nyugszanak meg. E csodával Jézus az ő istenségét mutatta meg nekik, de úgy tűnik, hogy ennek felismerésére még ők sincsenek felkészülve, nemhogy egy nagyobb számú tömeg.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Mindenható és legjobb Uram, figyelmesen vizsgálom bűneim sebeit, melyeket már gyermekkorom óta hordok. Sírok, mert haszontalanul telt el az idő. Erőm nem elegendő, hogy kitartsak a fáradozásban, erőim hiúságokra pazaroltam. Mivel te vagy minden jóság és irgalom forrása, hozzád könyörgök kegyelemért és irgalomért, könyörgök, irgalmazz nekem! Érintsd meg lelkemet szerető kezeddel, hiszen te vagy a legjobb orvos, vigasztald meg lelkemet, hiszen te vagy a legjobb vigasztaló!

Svéd Szent Brigitta