Búcsúbeszédében Jézus így szólt tanítványaihoz: Bizony, bizony, mondom nektek: ti majd sírtok és jajgattok, a világ azonban örülni fog. Ti szomorkodtok, de szomorúságtok örömre fordul. Az asszony is, amikor szül, szomorkodik, mert eljött az ő órája; de amikor megszülte gyermekét, már nem emlékszik gyötrelmeire, mert örül, hogy ember született a világra. Így ti is most szomorkodtok ugyan, de majd viszontlátlak titeket. Akkor örülni fog szívetek, és örömeteket senki sem veszi el többé tőletek. Azon a napon már nem lesz több kérdeznivalótok tőlem.
Jn 16,20-23a

Elmélkedés

Szomorkodtok, de szomorúságtok örömre fordul – szól hozzánk Jézus az evangéliumban. A Szentírásban a szomorúság egy Istentől távoli életet és a bűn állapotát jelenti. Az öröm pedig annak a jele, hogy az ember Isten közelségében él és megkapja Istentől azokat az adományokat, amelyek szükségesek lelki fejlődéséhez. A bölcs ember kerüli az előzőt és keresi Isten közelségét, barátságát. Az apostolok számára a szomorúság forrása Jézus közeli távozása. De távolléte nem fog örökké tartani, hiszen a halála után harmadnapon feltámad és újra láthatják tanítványai. Ez a viszontlátás újra örömmel tölti majd el őket, s ily módon valóban örvendezéssé alakul át szomorúságuk.

A keresztény embernek nincs oka az elkeseredésre és az életuntságra, még a nehéz helyzetekben sem, hiszen Isten minden szomorúságunkat és elkeseredésünket örömmé tudja változtatni, mégpedig olyan örömmé, ami nem múlik el, s amelyet senki sem tud elvenni tőlünk.

Lelki fejlődésünknek íme ez az útja: Isten szeretetté alakítja át a szenvedésünket, s halálunkat, amit mi emberi szempontból a legnagyobb szenvedésnek tartunk, a legnagyobb jóvá alakítja át, amikor feltámaszt minket, s az örök boldogságnak válunk a részeseivé. Engedjük, hogy Isten a lelkünkhöz érjen! Engedjük, hogy szenvedéseinket örömmé változtassa!

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Te összegyűjtöd és őrzöd nyájadat, az Egyházat, és fáradhatatlanul indulsz az eltévedt bárányok után, hogy visszavezesd őket a közösségbe. Ismered és nevén szólítod mindazokat, akik nyájadhoz tartoznak. Te vagy a Jó Pásztor, aki a kereszten életedet adtad juhaidért, az emberekért. Hívj fiatalokat a papságra, hogy téged követve egész életükkel megmutassák a világnak és nekünk szereteted! Segíts minket, hogy a papjaid által hirdetett evangéliumhoz méltóan éljünk!