Abban az időben egy írástudó megkérdezte Jézustól: „Melyik az első a parancsok közül?” Jézus így válaszolt: „Ez az első: Halld, Izrael! Az Úr, a mi Istenünk, az egyetlen Úr. Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és minden erődből! A második hasonló ehhez: Szeresd felebarátodat, mint önmagadat! Ezeknél nincs nagyobb parancsolat.”
Az írástudó erre azt válaszolta: „Valóban, jól mondtad, Mester, hogy ő az Egyetlen, és hogy rajta kívül nincs más. És azt is, hogy őt teljes szívünkből, teljes elménkből és teljes erőnkből szeretni, embertársunkat pedig úgy szeretni, mint saját magunkat, többet ér minden égő- vagy véres áldozatnál.”
Jézus az okos felelet hallatára megdicsérte: „Nem jársz messze Isten országától.” Ezután már több kérdést nem mertek neki föltenni.
Mk 12,28b-34

Elmélkedés

Jézus korában több száz törvény szabályozta a vallási és társadalmi életet, az emberek Istennel és egymással való kapcsolatát. A törvények szövevényes rendszerében való kiigazodás nem volt egyszerű feladat még egy tanult írástudó számára sem. A különféle tanító iskolák között mindennaposak lehettek a beszélgetések és olykor viták arról, hogy az egyes törvényeknek mi a helyes értelme, hogyan kell azokat megtartani. Talán egy ilyen beszélgetésbe akarják Jézust bevonni vagy csak egyszerűen az ő véleményére kíváncsiak, amikor megkérdezik tőle: „Melyik az első a parancsok közül?”

A válaszban az Úr nem egyet, hanem két törvényt említ, az Isten iránti szeretetet és az embertárs iránti szeretet parancsát, amely kettő véleménye szerint szorosan összetartozik, és ebben az összekapcsolásban rejlik a felelet újdonsága. Isten szeretete nélkül nem tudja senki önzetlenül szeretni felebarátját sem. A felebaráti szeretet pedig elveszíti alapját, ha annak forrása nem az Isten iránti szeretet. E törvényt, a szeretet parancsát Isten minden ember szívébe beleírta. Ahogyan Isten minden tevékenységét a szeretet vezérli, beleértve a teremtést, a megváltást és az emberek megszentelését, ugyanígy az embernek is mindent szeretetből kell tennie, azaz teremtményi mivoltának elismerése, a megváltás elfogadása és az életszentségre való törekvése is egyedül Isten iránti szeretetből fakad.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Uram, segíts, hogy helyesen tudjam beosztani az időmet! Add, hogy biztosan érezzem, mely ügyem nem tűr halasztást! Segíts, hogy mindig időt találjak a szellemi, lelki feltöltődésre is! Kérlek, segíts, hogy minden esetben a lehető legjobban készülhessek föl az éppen előttem álló feladatra! Add meg, Uram, a kegyelmet, hogy akivel csak találkozom, arra úgy tudjak odafigyelni, és úgy tudjak neki segíteni, mintha téged hallgatnálak és neked segítenék!