Miután húsvétvasárnap reggel Jézus feltámadt, először Mária Magdolnának jelent meg, akiből (annak idején) hét ördögöt űzött ki. Magdolna elment, és elvitte a hírt a gyászoló és szomorkodó tanítványoknak. Amikor a tanítványok meghallották, hogy Jézus él, és hogy Magdolna látta őt, nem hitték el neki. Ezután Jézus más alakban megjelent két tanítványnak útközben, amikor vidékre mentek. Ezek visszatértek, és közölték a hírt a többiekkel, de ők nekik sem hittek. Végül megjelent Jézus a tizenegy (apostolnak), amikor éppen asztalnál ültek. Szemükre vetette hitetlenségüket és keményszívűségüket, hogy nem hittek azoknak, akik látták őt feltámadása után. Azután így szólt hozzájuk: „Menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek!”
Mk 16,9-15

Elmélkedés

Szent Márk evangéliumának befejező sorait olvassuk a mai napon. A szöveg összefoglaló jelleggel a feltámadt Jézus három jelenését idézi fel. Elsőként Mária Magdolna kerül említésre, aki húsvét hajnalán elsőként megy Jézus sírjához. Ő lesz az első, aki hirdetni kezdi Jézus feltámadását. Majd a két tanítványról van szó, akik nyilvánvalóan az emmauszi tanítványok. Történetüket, találkozásukat Jézussal, akit a kenyértörésben ismertek fel, Szent Lukács írja le részletesen (vö. Lk 24,13-35). A két találkozást az köti össze, hogy mind Mária Magdolna, mind pedig a két emmauszi tanítvány beszámol az apostoloknak élményükről, elmondják, hogy látták a feltámadt Jézust, de az apostolok nem hisznek nekik. Hitetlenségük a harmadik jelenésnél is kitűnik. Az Úr nehezményezi, hogy apostolai kételkedtek azoknak a szavában, tanúságtételében, akik számukra a feltámadás örömhírét közvetítették.

A történet azt igazolja, hogy Jézus feltámadását követően az apostolok csak lassan indulnak el húsvéti útjukon, amelynek kiindulópontja a hitetlenség és végcélja nem csupán a feltámadásba vetett személyes hit, hanem a feltámadás hirdetése is. Aki ugyanis találkozott a Feltámadottal, annak tanúságot kell tennie róla. Ez nem csak az asszonyokra, az egykori tanítványokra és az apostolokra vonatkozik, hanem rám is.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Istenem, csodálatos gondviselésed által mindannyian arra vagyunk hivatva, hogy Krisztus testének tagjaivá váljunk. Minden egyes tagnak öröktől fogva meghatároztad a maga feladatát, számolva minden ember adottságával. Ebben a rendben örök előrelátásoddal részemre is kijelöltél egy helyet, ahol szolgálnom kell. Uram, készen állok erre a szolgálatra! Kívánj tőlem akár csöndes, hangtalan munkát, akár hősi elszántságot, nagy áldozatokat: követlek, Uram!