Abban az időben Jézus átment a Galileai-tengernek, vagyis Tibériás-tavának a túlsó partjára. Nagy tömeg követte, mert látták a csodajeleket, amelyeket a betegeken végbevitt. Jézus fölment egy hegyre, és ott leült tanítványaival együtt. Közel volt húsvét, a zsidók ünnepe. Amikor Jézus fölemelte szemét, és látta, hogy nagy tömeg jön feléje, így szólt Fülöphöz: „Honnan vegyünk kenyeret, hogy legyen mit enniük?” Ezt pedig azért kérdezte, hogy próbára tegye, mert ő tudta, hogy mit fog tenni. „Kétszáz dénár árú kenyér sem elég nekik, hogy mindenki kapjon valami keveset” – felelte Fülöp. Az egyik tanítvány, András, Simon Péter testvére megszólalt: „Van itt egy fiú, akinél öt kenyér és két hal van, de mi ez ennyinek?” Jézus meghagyta: „Telepítsétek le az embereket!” Sok fű volt azon a helyen. Letelepedtek hát: szám szerint mintegy ötezren voltak csupán a férfiak. Jézus pedig vette a kenyereket, hálát adott, és kiosztotta a letelepedett embereknek; ugyanígy (adott) a halból is, amennyit csak akartak. Amikor pedig jóllaktak, szólt tanítványainak: „Szedjétek össze a maradékot, hogy semmi se vesszen kárba.” Összeszedték, s tizenkét kosarat töltöttek meg az öt árpakenyér maradékából, amit meghagytak azok, akik ettek. Amikor pedig az emberek látták a csodajelet, amelyet Jézus végbevitt, így beszéltek: „Ez valóban az a próféta, aki a világba jön.” Amikor Jézus észrevette, hogy érte akarnak jönni, és el akarják vinni, hogy erőszakkal királlyá tegyék, ismét visszavonult a hegyre, egészen egyedül.
Jn 6,1-15

Elmélkedés

A csodálatos kenyérszaporítás élménye óriási lelkesedést váltott ki az emberekből. Jól tükrözi a hangulatot az a megjegyzés, amivel János evangélista lezárja az elbeszélést: „Jézus észrevette, hogy érte akarnak jönni, és el akarják vinni, hogy erőszakkal királlyá tegyék.” Ő azonban ezt nem engedi, kitér a nép szándéka elől és inkább elvonul a tömeg elől. Nem az erőszakossággal volt gondja, hanem a királysággal. Ha szelíden kérték volna, hogy király legyen, akkor sem engedett volna a kérésnek. Ő soha nem törekedett uralomra, nem akart földi hatalomhoz jutni.

Az evangélista nem ismerteti, hogy mi volt erre a nép reakciója. Talán ők is azt kérdezgették egymástól, ami a mi fejünkben is megfordul. A magyarázat viszonylag egyszerű, legalábbis a mi számunkra. Jézusnak nincs szüksége semmilyen emberektől kapott hatalomra. És nincs szüksége arra sem, hogy Isten tervét felülírja a hirtelen támadt emberi lelkesedés. Miközben ráébrednek, hogy tulajdonképpen egy messiási jel részesei és miután mindenki jóllakott a Jézustól kapott kenyérrel, azt gondolják, hogy Jézusnál jobbat úgysem találnának, aki az ő uralkodójuk lehetne. Mostantól kezdve minden nap adhatna elegendő táplálékot, hogy az embereknek ne kelljen fáradniuk megélhetésükért.

Ez a gondolkodásmód tőlünk sincs távol. Imának ugyan nem nevezhető, de amikor erőszakosan ismételgetjük Istennek, hogy mire van szükségünk, akkor ugyanazt tesszük, mint Jézus kortársai. Az Úrnak viszont nem tetszik a mi erőszakosságunk, ezért ne csodálkozzunk azon, ha olykor inkább elrejtőzik.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Istenem, csodálatos gondviselésed által mindannyian arra vagyunk hivatva, hogy Krisztus testének tagjaivá váljunk. Minden egyes tagnak öröktől fogva meghatároztad a maga feladatát, számolva minden ember adottságával. Ebben a rendben örök előrelátásoddal részemre is kijelöltél egy helyet, ahol szolgálnom kell. Uram, készen állok erre a szolgálatra! Kívánj tőlem akár csöndes, hangtalan munkát, akár hősi elszántságot, nagy áldozatokat: követlek, Uram!