Amikor (a kenyérszaporítás után) mindnyájan ettek és jóllaktak, Jézus mindjárt megparancsolta tanítványainak, hogy szálljanak csónakba, menjenek át előtte a túlsó partra, miközben ő elbocsátja a tömeget. Amint elbocsátotta az embereket, fölment a hegyre, hogy egyedül imádkozzék. Közben beesteledett, és ő ott volt egymagában. A csónak pedig már jó pár stádiumnyira eltávolodott a parttól. Hányták-vetették a hullámok, mert ellenszél fújt. Éjszaka a negyedik őrváltás idején Jézus elindult feléjük a víz színén járva. Amikor észrevették, azt hitték, hogy kísértet, és rémületükben felkiáltottak. De Jézus azonnal megszólította őket: „Bátorság! Én vagyok! Ne féljetek!” Erre Péter odaszólt neki: „Uram, ha te vagy az, parancsold meg, hogy hozzád menjek a vízen!” Ő azt mondta: „Jöjj!” Péter ki is szállt a csónakból, elindult a vízen, és ment Jézus felé. De az erős szél láttán megijedt, és merülni kezdett. Felkiáltott: „Ments meg, Uram!” Jézus nyomban kinyújtotta kezét, megfogta őt, és így szólt hozzá: „Te kicsinyhitű, miért kételkedtél?” Amikor beszálltak a bárkába, a szél elállt. A csónakban levők pedig leborultak előtte, és így szóltak: „Te valóban az Isten Fia vagy!” Akkor átkeltek a tavon, és Genezáret földjénél értek partot. Annak a helynek a lakói felismerték Jézust, hírét vitték az egész környéken. Eléje hoztak minden beteget, és kérték, hogy legalább ruhája szegélyét érinthessék. És akik csak hozzáértek, mind meggyógyultak.
Mt 14,22-36

Elmélkedés

A kenyerek és halak megszaporítása alkalmával az apostolok megtapasztalták, hogy Mesterük a szükséghelyzetben is képes segíteni. Aztán amikor mindössze néhány óra múlva jön egy újabb szükséghelyzet, akkor már semmire sem emlékeznek. Látták a csodát, és persze más napokon is látták Mesterük rendkívüli tetteit, most a tengeri viharban elfogja őket az aggódás és a halálfélelem. A kenyérszaporítás csodája egy pozitív élmény volt, ami után igen hamar következett a negatív. A tanítványok nyugalmát minden zavarja: az éjszaka, a szél, a hullámok, az erőfeszítő evezés. És ezek csak a külső tényezők. Mert ott vannak a belsők is: annak tudata, hogy Mesterük éppen nincs velük. Továbbá a szorongás és a félelem. Jézus azonban nem hagyja magukra őket ebben a nehéz helyzetben. Elcsendesíti a háborgó tengert és elcsendesíti az apostolok szívének nyugtalanságát is.

Péter apostol viselkedése is tanulságos számunkra. Amíg Jézusra néz, addig képes a víz tetején járni és nem süllyed el. Mert az a feltétlen bizalom tekintete. De abban a pillanatban, amikor tekintete a hullámokra irányul, süllyedni kezd. Bízok-e Jézusban?

Életünk minden vihara tanítómesterünk lehet. Életünk minden próbatétele a lelki fejlődés következő lépcsőfoka lehet. Csak az a kérdés, hogy bízunk-e az Úr segítségében? Észrevesszük-e amikor közeledik, hogy segítsen rajtunk?

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Uram, te imádkoztál tanítványaidért, hogy mind az idők végéig egyek legyenek, amint te egy vagy az Atyával és az Atya veled. Nézz le, Uram, részvéttel arra a sok szakadásra, mely azok között éktelenkedik, akik tiednek vallják magukat, és vezesd haza őket abba a közösségbe, amelyet te alapítottál kezdetben: szent, katolikus, apostoli Egyházadba. Hogy amint az égben egy a szentek egysége, idelenn is csak egy legyen, szentséges neved megvallásában és dicséretében.