Miután Jézus jóllakatott ötezer embert, nyomban felszólította tanítványait, hogy szálljanak a bárkába, és keljenek át a túlsó partra, Betszaidába, amíg ő hazaküldi a tömeget. Miután elbúcsúzott tőlük, fölment egy hegyre, hogy imádkozzék. Közben beesteledett. A bárka mélyen benn járt a tavon, ő pedig egyedül maradt a parton. Amikor látta, mennyire küszködnek az evezéssel – ellenszelük volt ugyanis –, az éjszaka negyedik őrváltása idején, a vízen járva feléjük indult. El akarta kerülni őket. Amikor meglátták, hogy a vízen jár, azt hitték, hogy kísértet; elkezdtek kiabálni, mert mindnyájan látták őt, és megrémültek. Ő azonban mindjárt odafordult hozzájuk, és így szólt: „Bátorság! Én vagyok, ne féljetek.” Aztán beszállt hozzájuk a bárkába, mire a szél elállt. Azok egészen magukon kívül voltak a csodálkozástól, mert nem okultak a kenyérszaporításból, és szívük még érzéketlen volt.
Mk 6,45-52

Elmélkedés

A kenyerek és a halak megszaporítását követően Jézus vízen járásáról tudósít az evangélium. Érdekes csoda ez, amely azt szemlélteti, hogy Jézus felette áll a természeti törvényeknek és erőknek. Miközben a bárkában lévő tanítványok számára rendkívüli nehézséget okoz az evezés az erős ellenszél miatt, Jézust még a viharos szél sem akadályozhatja meg abban, hogy előrehaladjon, nem is szólva arról, hogy nem merül el a vízben. A tanítványok számára ez a látvány túl sok volt. Reakciójuk egészen természetes, azt vélik, hogy kísértetet látnak. Rémületük abból fakad, hogy még senkit nem láttak a víz tetején járni, főleg nem tengeri viharban. Ne áltassuk magunkat és ne gondoljuk, hogy mi bátrabbak lettünk volna! Mi ugyanúgy féltünk volna. A különleges látvány magyarázatát keresve mindenre gondoltunk volna, csak arra nem, hogy Jézus közeledik felénk. A kenyérszaporítás csodája többek között azt tanította, hogy jó volna kiszélesíteni a gondolkozásunkat. E mostani történetnek is van ilyen tanulsága.

A vízen járás arról tanúskodik, hogy Jézus isteni képességekkel rendelkezik, valóban Isten. Ennek felismerése nem történik meg egyetlen pillanat alatt. A tanítványoknak végig kell járniuk a hit útját, Jézus megismerésének útját. Most még csak csodálkoznak és félnek. A hit lassan ébredezik bennük. Miként bennem is lassan erősödik, növekszik. Isten csendes munkája ez bennem. Olvasom üzenetét naponta, figyelek sugallataira, életemet szándékaihoz igazítom. Uram, adj nekem félelem nélküli hitet!

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Hozzád fordulok, Atyám, mindenható Isten: őszinte szívvel és kicsinységem tudatában hálát adok neked, s egész lelkemmel kérlek, rendkívüli jóságodban fogadd jóakarattal könyörgésemet: hatalmaddal űzd el az ellenséget tetteimtől és cselekedeteimtől, erősíts engem a hitben, kormányozd értelmem, adj nekem bensőséges gondolatokat, és vezess el engem boldogságod birtoklására! Szent Ágoston