2014. február 22. – Szombat, Szent Péter apostol székfoglalása (Mk 16,13-19)
Abban az időben amikor Jézus Fülöp Cezáreájának vidékére ért, megkérdezte tanítványaitól: „Kinek tartják az emberek az Emberfiát?” Ezt válaszolták: „Van, aki Keresztelő Jánosnak, van, aki Illésnek, mások Jeremiásnak vagy valamelyik prófétának.”
Ő tovább kérdezte őket: „Hát ti, kinek tartotok engem?” Simon Péter válaszolt: „Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia.” Erre Jézus azt mondta neki: „Boldog vagy, Simon, Jónás fia, mert nem a test és a vér nyilatkoztatta ki ezt neked, hanem az én mennyei Atyám. Ezért mondom neked, hogy te Péter vagy, és én erre a sziklára építem Egyházamat, s a pokol kapui nem vesznek erőt rajta. Neked adom a mennyek országának kulcsait. Amit megkötsz a földön, meg lesz kötve a mennyben is, és amit feloldasz a földön, fel lesz oldva a mennyben is.”
Mk 16,13-19
Elmélkedés
Szent Péter apostol székfoglalásának ünnepe az Egyház egységét jeleníti meg. Annak az Egyháznak az egységét, amelyet maga Jézus Krisztus alapított, s amelynek vezetését elsőként Péter apostolra bízta. Péter és az ő utódai, a római pápák mindenkor Krisztusnak, a Jó Pásztornak példája szerint vezették Isten rájuk bízott nyáját, mindenkor arra törekedve, hogy megőrizzék Isten népének egységét.
A történelem folyamán az Egyház számára minden bizonnyal a szakadások, az egység sérülése jelentették a legfájdalmasabb sebeket. Ebből következik, hogy talán éppen a hitbeli egységre való törekvés és a szeretetbeli egység megvalósulása lehet a leghitelesebb jel korunkban a világ számára, hogy Egyházunkban felismerje azt a közösséget, amelyet napjainkban is maga Krisztus éltet. Ez a Krisztusra alapozott belső egység valóban hitelessé teszi az evangélium hirdetését, amely Krisztus földi helytartójának, a pápának, a vele egységben lévő püspököknek és az ő munkatársainak, a papoknak és a szerzeteseknek, valamint a világi híveknek egyaránt feladata.
Az evangéliumban Jézus először arról kérdezi tanítványait, hogy mit gondolnak róla az emberek, akik hallgatják tanítását és látják csodáit, majd ugyanazt a kérdést a tanítványokhoz intézi, akik állandóan vele járnak. Ez a kérdés ma a mi szívünket érinti meg, bennünket is arra ösztönöz, hogy válaszoljunk rá. Kinek tartom én Jézust?
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Istenem! Nem tudom, hogy milyen megpróbáltatások és nehézségek várnak ma rám, de azt tudom, hogy minden a Te akaratodból történik, Uram, s ez elég nekem. Kérlek, adj erőt, türelmet és alázatot, hogy a rám váró nehézségekkel szeretetedhez méltón nézhessek szembe, s így áldozatomat egyesíthessem Szent Fiad Krisztusi áldozatával.
