Amikor Jézus a jeruzsálemi templomban tanított, szavainak hallatára a nép közül egyesek felkiáltottak: „Ez valóban a Próféta.” Mások meg azt mondták: „Ez a Messiás.” Voltak azonban olyanok, akik megkérdezték: „Hát Galileából jön a Messiás? Az írás szerint nemde Dávid családjából és Dávid városából, Betlehemből kell jönnie a Messiásnak?” Erre szakadás támadt a nép között. Néhányan el akarták őt fogni, de senki sem mert rá kezet emelni. A szolgák (akiket Jézusért küldtek), nélküle tértek vissza a főpapokhoz és a farizeusokhoz. Azok felelősségre vonták őket: „Miért nem hoztátok őt ide?” A szolgák mentegetőztek: „Ember így még nem beszélt!” Erre a farizeusok rájuk förmedtek: „Csak nem vezetett titeket is félre? Mondjátok: hitt-e benne egy is a főtanács tagjai vagy a farizeusok közül? Csak ez az átkozott népség, amely semmit sem ért a törvényhez.” Ekkor az egyik tanácstag, Nikodémus, aki egy alkalommal éjnek idején fölkereste Jézust, így szólt: „A mi törvényünk nem ítélkezik senki felett anélkül, hogy ki ne hallgatta volna, és meg nem állapította volna, mi (rosszat) cselekedett.” A többiek azonban neki támadtak: „Talán te is galileai vagy? Kutass csak utána, és rájössz, hogy Galileából nem származik próféta!” Ezután mindegyikük hazatért.
Jn 7,40-53

Elmélkedés

A mai evangélium a tegnapi rész folytatásaként arról szól, hogy Jézus tanítását mindenki ámulattal hallgatja a templomban a Sátoros-ünnep alkalmával. A főtanács tagjai szolgákat küldenek érte, hogy elfogják és a tanács elé vezessék. Jézus tanítása a szolgákat teljesen lenyűgözi, s nem merik bántalmazni. A szolgák védelmére felhozható, hogy bizonyára a Jézust szívesen hallgató nép ellenkezett volna, ha el akarják fogni.

János evangélista leírása szerint Jézus személyének megítélésében teljes a zűrzavar a nép körében. Egyesek prófétának, mások a Messiásnak tartják. De még a főtanácsban is megoszlás van, hiszen Nikodémus például a védelmére kel, míg mások ellene vannak.

Ezek mind emberi vélekedések. Jézus személye valójában a kereszten fog kiderülni. Ott igazolódik be mindaz, amit mondott arról, hogy ő az Isten Fia. A kereszten teljesíti be küldetését, amit az Atya bízott rá. Türelmesen viselt szenvedése és kereszthalála érdemelte ki a megváltást, s hirdeti minden korban, hogy Krisztus a Megváltó. Aki felmegy a Golgota hegyére és feltekint a szenvedő Jézusra, elmondhatja személyes hitvallását, mint a százados, aki halálát látva ezt mondta: „Ez az ember valóban Isten Fia volt” (Mt 27,54). Ha most még vannak is homályos részletek, a kép nagypéntekre és húsvétra teljesen kitisztul. Minden bizonytalanságom és tanácstalanságom megszűnik, amikor a keresztre nézve megértem, milyen áldozatot hozott üdvösségemért és minden ember megváltásáért az Úr.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Mindenható Úristen, aki gondviselésed eszközéül gyarló embereket választván, ily módon is kitünteted isteni hatalmadat a világ kormányzásában, áraszd ránk kegyelmedet, hogy ki imádva elismerem benned a legfőbb hatalmasságot és minden hatalom kútfejét: annak általad rendelt egyházi és világi képviselőit köteles engedelmességgel tiszteljem, s így isteni törvényednek készséggel hódolva, teljesítsem szent akaratodat.