altHa van időm, biciklire pattanok néha, mint a régi szép időkben, s bekarikázom a környéket.
Egyik nap már messziről egy útmenti kereszt tűnt fel nekem, annál is inkább, mert itteni szűkebb – zömében protestáns – pátriámban ez igen ritka látvány. Mellette egy pad. Ültek rajta. Valami úgy vonzotta oda a járó-kelőket, mint a mágnes.