alt„Van-e valaki, aki megveti e szerény kezdet napját?” (Zak 4,10a)

Napjaimat mosott ruhák fogják keretbe. Tiszta fehérnemű- és hajtogatni való pólókupacok, párosítatlan zoknicsomók,            gyűrött nadrágok hegyei. Fejre állított kosarakkal volt tele a nappali padlója, mintha asztalkák volnának egy készülődő gyerekzsúrhoz. Ám nem igazán voltam zsúrhangulatban. Kortyolgattam önsajnálatom mély kútjából. Kimerült vagyok. A csüggedés hangja a szívemben elnyomja az igazságot, amit hiszek.