2015. augusztus 11. – Kedd (Mt 18,1-5. 10. 12-14)
A tanítványok egyszer ezzel a kérdéssel fordultak Jézushoz: „Mit gondolsz, ki a legnagyobb a mennyek országában?”
Erre Jézus odahívott egy gyermeket, közéjük állította, és így szólt: „Bizony, mondom nektek: ha meg nem változtok, és nem lesztek olyanok, mint a gyermekek, nem mentek be a mennyek országába. Aki tehát olyan kicsinnyé lesz, mint ez a gyermek, az a legnagyobb a mennyek országában. Aki pedig befogad egy ilyen gyermeket az én nevemben, az engem fogad be. Vigyázzatok, meg ne vessetek egyet sem e kicsinyek közül!
Mondom nektek: Angyalaik az égben szüntelenül látják mennyei Atyám arcát. Mit gondoltok? Ha valakinek száz juha van, s egy elkóborol közülük, nem hagyja-e ott a kilencvenkilencet a hegyoldalon, és nem megy-e, hogy megkeresse az eltévedtet? Ha aztán szerencsésen megtalálja, bizony, mondom nektek: Jobban örül annak, mint az el nem tévedt kilencvenkilencnek. Éppen így mennyei Atyátok sem akarja, hogy csak egy is elvesszen e kicsinyek közül.”
Mt 18,1-5. 10. 12-14
Elmélkedés
Amikor Szent Máté írásba foglalja evangéliumát, már léteznek krisztusi, keresztény közösségek. E közösségek nem lehettek mentesek a konfliktusoktól, tagjaikat megkísérthette a versengés, a hatalomvágy szelleme. Az evangélista úgy fogalmazza meg a tanítványok versengésének esetét és ezt követően Jézus tanácsait, hogy az alapvető iránymutatást jelentsen a közösség tagjai számára abban a korban és a későbbi időkben egyaránt.
Ennek megfelelően az Úr a gyermeki lelkületet ajánlja követőinek. A nagyravágyás helyett legyenek alázatosak és engedelmesek. Mindez arra utal, hogy már az első keresztény közösségben megjelent a tekintély, mint a közösség vezetőinek jellemzője. E tekintélyt azonban senki sem egyéni törtetésével vívja ki, hanem példamutató életével, szolgálatkészségével, adakozásával és hitével. A közösség vezetője, bár tekintélynek örvend a többiek körében, jól tudja, hogy maga is csak Isten alázatos szolgája, ugyanúgy mint a többiek, és vezető szerepét Istentől kapta. A krisztusi közösség legfőbb vezetője ugyanis nem lehet más, csak egyedül Isten, és az ő Szentlelke teremti meg a közösség egységét. Aki ezzel nincs tisztában, az valójában Isten akarata ellenére cselekszik. Bármilyen tisztségünk, feladatunk legyen az Egyházban, munkánkat tekintsük Istennek végzett szolgálatnak és végezzük alázattal!
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Add kegyelmedet nekem, hogy én, a szegény köntös, amelyben te, elrejtőzött Isten, az emberekhez közeledni akarsz, napról napra jobban megszabaduljak az önzéstől és minden más bűntől. Akkor is az maradok, aminek lennem kell: lepled és haszontalan szolgád. De legalább egyre hasonlóbbá leszek Fiadhoz, aki Istensége örök fényét szolgai köntös alá rejtette. Ha terhedet viselem, küldetésed terhét, ha lenyom a megbízatás, méltóságod pedig megaláz, viszont gyöngeségem Fiadéba olvad, akkor bízhatom abban, hogy az az akadály, melyet jövetelednek jelentek, mégis csak áldás lesz testvéreim számára.
K. Rahner
