Azokban a napokban Mária útrakelt, és a hegyek közé, Júda egyik városába sietett. Belépett Zakariás házába, és köszöntötte Erzsébetet. Amikor Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, szíve alatt megmozdult a magzat, és a Szentlélek betöltötte Erzsébetet. Hangos szóval így kiáltott: „Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse! De hogyan lehet az, hogy Uramnak anyja látogat el hozzám? Mert íme, amikor fülembe csendült köszöntésed szava, örvendezve felujjongott méhemben a magzat! Boldog, aki hitt annak beteljesedésében, amit az Úr mondott neki!”
Lk 1,39-45

Elmélkedés

A gyermeket váró Máriáról és Erzsébetről, az ő találkozásukról olvasunk a mai evangéliumban. Mária azzal a szándékkal keresi fel rokonát, Erzsébetet, hogy segítségére legyen a szülés körüli hetekben. Az angyali üdvözletkor ugyanis nem csak azt közölte vele az angyal, hogy ő lesz a Megváltó édesanyja, hanem azt is megtudta, hogy Erzsébetnek szintén gyermeke fog születni. Ez utóbbi jel, megerősítés Mária számára, hogy Isten terve, amelyet megismert, valóban meg fog valósulni ővele is.

A gyermekek, Jézus és János, közelgő születése most még az ő titkuk. József és Zakariás is tudnak ugyan erről a titokról, de ők látomásból, angyali jelenésből. Mária és Erzsébet viszont már testében érzi az anyaság titkát. Mindketten örömmel várják, gyermekük születését, s annak is kölcsönösen örvendeznek, hogy a másikukat is megáldotta Isten. Kettőjük örvendezéséhez csatlakozik a két születendő gyermek öröme, a Messiás és előfutára felujjongása, amikor találkoznak.

Az örvendező evangéliumi szereplőkhöz én is csatlakozom, mert Jézus születésének közelgő ünnepét örvendezve szeretném várni. Ma nincs helye életemben a szomorúságnak, hanem mindent észreveszek, amivel Isten vagy embertársam megörvendeztet, és én is igyekszek örömet szerezni azoknak, akikkel találkozom. Ma az öröm embere vagyok.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus, te azért jöttél el bűnös emberi világunkba, hogy megmutasd számunkra a bűntől való szabadulás útját. Nélküled soha nem találnánk rá a bűnbánat útjára. Nélküled nem találnánk rá a mennyei Atya szeretetére. Te adod nekünk az adventi időt a bűnbánat idejeként. Jöjj el, Urunk, és érints meg minket szereteteddel! Jöjj és bocsáss meg nekünk, akik nem halogatjuk tovább bűneink beismerését, hanem a bűnbánat egyenes útján indulunk most feléd. Születésed, jöveteled nagy változást hozott egykor a világba. Te képes vagy megváltoztatni az embert. Képes vagy a bűnösöket szentté változtatni. Hozz változást az én életembe!