Néhány nap múlva Jézus visszatért Kafarnaumba. Mihelyt elterjedt a híre, hogy otthon van, annyian jöttek össze, hogy még az ajtó előtti téren sem fértek el; ő pedig hirdette nekik az igét. Közben odahoztak hozzá egy bénát. Négyen vitték. Mivel a tömegtől nem fértek a közelébe, kibontották fölötte a tetőt, ahol volt, és a nyíláson át leengedték a hordágyat, amelyen a béna feküdt. Jézus pedig, látva hitüket, így szólt a bénához: „Fiam, bocsánatot nyertek bűneid.” Ült ott néhány írástudó is. Ezek így gondolkodtak szívükben: „Hogy beszélhet ez így? Káromkodik! Ki más bocsáthatja meg a bűnt, mint egyedül az Isten?”
Jézus azonnal észrevette, hogy magukban ilyeneket gondolnak, így szólt tehát hozzájuk: „Miért gondoljátok ezt szívetekben? Mi könnyebb: Azt mondani a bénának: Bűneid bocsánatot nyertek, vagy azt mondani: Kelj föl, fogd ágyadat és járj? Tudjátok meg tehát, hogy az Emberfiának van hatalma a földön a bűnök megbocsátására!” Ezzel odafordult a bénához: „Mondom neked: Kelj föl, fogd az ágyadat, és menj haza!” Az felkelt, fölvette ágyát, és mindannyiuk szeme láttára eltávozott.
Mindenki elcsodálkozott. Dicsőítették Istent, és azt mondták: „Nem láttunk még ilyet sohasem!”
Mk 2,1-12

Elmélkedés

A mai evangélium egy béna ember meggyógyítását írja le. A béna olyannyira magatehetetlen, hogy barátai segítségére szorul, ők viszik Jézus elé. Szándékukban nem akadályozhatja meg őket a nagyszámú tömeg, még a tetőt is képesek megbontani, csakhogy a gyógyulásra váró ember Jézus elé kerüljön. Ebben az esetben Jézus nem csak a testi bajt szünteti meg, hanem az ember lelkét is meggyógyítja, megbocsátja bűneit. E csoda esetében tehát új elem jelenik meg: Jézus megmutatja, hogy képes a bűnök megbocsátására. Csodái azt igazolják, hogy isteni erővel rendelkezik, a bűnök megbocsátásával pedig világosan kinyilvánítja, hogy valóban Isten.

Keresztény emberként szüntelenül keressük az Istennel való kiengesztelődés lehetőségét, amely feltételezi, hogy egyrészt őszintén elismerjük bűnösségünket, másrészt hiszünk Isten megbocsátó irgalmában. A kiengesztelődés vágya nem azt jelenti, hogy meg akarunk szabadulni a bűntudattól, hanem azt, hogy ráébredünk arra, hogy vétettünk a szeretet ellen. Megtagadtuk Isten szeretetét és elmulasztottuk a szeretet gyakorlását embertársaink felé. A bűnbánat útja mindig a szeretet felindításával kezdődik. Mennyire megnyugtató, hogy ez a szeretet nem csak arra késztet, hogy nézzek szembe bűneimmel, hanem abban is segít, hogy nézzek szembe a megbocsátó Istennel.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Istenem, add, hogy az időt úgy használjam fel, hogy értékes legyen földi és örök életem számára! Óvj meg mindnyájunkat ebben az újesztendőben minden bajtól, és a napok, hónapok múlásával közelebb kerüljünk Atyai szívedhez! Szűz Mária, Isten Anyja, légy pártfogóm szent Fiadnál.

Néhány nap múlva Jézus visszatért Kafarnaumba. Mihelyt elterjedt a híre, hogy otthon van, annyian jöttek össze, hogy még az ajtó előtti téren sem fértek el; ő pedig hirdette nekik az igét. Közben odahoztak hozzá egy bénát. Négyen vitték. Mivel a tömegtől nem fértek a közelébe, kibontották fölötte a tetőt, ahol volt, és a nyíláson át leengedték a hordágyat, amelyen a béna feküdt. Jézus pedig, látva hitüket, így szólt a bénához: „Fiam, bocsánatot nyertek bűneid.” Ült ott néhány írástudó is. Ezek így gondolkodtak szívükben: „Hogy beszélhet ez így? Káromkodik! Ki más bocsáthatja meg a bűnt, mint egyedül az Isten?”
Jézus azonnal észrevette, hogy magukban ilyeneket gondolnak, így szólt tehát hozzájuk: „Miért gondoljátok ezt szívetekben? Mi könnyebb: Azt mondani a bénának: Bűneid bocsánatot nyertek, vagy azt mondani: Kelj föl, fogd ágyadat és járj? Tudjátok meg tehát, hogy az Emberfiának van hatalma a földön a bűnök megbocsátására!” Ezzel odafordult a bénához: „Mondom neked: Kelj föl, fogd az ágyadat, és menj haza!” Az felkelt, fölvette ágyát, és mindannyiuk szeme láttára eltávozott.
Mindenki elcsodálkozott. Dicsőítették Istent, és azt mondták: „Nem láttunk még ilyet sohasem!”
Mk 2,1-12

Elmélkedés

A mai evangélium egy béna ember meggyógyítását írja le. A béna olyannyira magatehetetlen, hogy barátai segítségére szorul, ők viszik Jézus elé. Szándékukban nem akadályozhatja meg őket a nagyszámú tömeg, még a tetőt is képesek megbontani, csakhogy a gyógyulásra váró ember Jézus elé kerüljön. Ebben az esetben Jézus nem csak a testi bajt szünteti meg, hanem az ember lelkét is meggyógyítja, megbocsátja bűneit. E csoda esetében tehát új elem jelenik meg: Jézus megmutatja, hogy képes a bűnök megbocsátására. Csodái azt igazolják, hogy isteni erővel rendelkezik, a bűnök megbocsátásával pedig világosan kinyilvánítja, hogy valóban Isten.

Keresztény emberként szüntelenül keressük az Istennel való kiengesztelődés lehetőségét, amely feltételezi, hogy egyrészt őszintén elismerjük bűnösségünket, másrészt hiszünk Isten megbocsátó irgalmában. A kiengesztelődés vágya nem azt jelenti, hogy meg akarunk szabadulni a bűntudattól, hanem azt, hogy ráébredünk arra, hogy vétettünk a szeretet ellen. Megtagadtuk Isten szeretetét és elmulasztottuk a szeretet gyakorlását embertársaink felé. A bűnbánat útja mindig a szeretet felindításával kezdődik. Mennyire megnyugtató, hogy ez a szeretet nem csak arra késztet, hogy nézzek szembe bűneimmel, hanem abban is segít, hogy nézzek szembe a megbocsátó Istennel.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Istenem, add, hogy az időt úgy használjam fel, hogy értékes legyen földi és örök életem számára! Óvj meg mindnyájunkat ebben az újesztendőben minden bajtól, és a napok, hónapok múlásával közelebb kerüljünk Atyai szívedhez! Szűz Mária, Isten Anyja, légy pártfogóm szent Fiadnál.