Jézus az egyik szombaton elment a kafarnaumi zsinagógába, és tanítani kezdett. Volt ott egy jobb kezére béna ember. Az írástudók és a farizeusok figyelték Jézust, vajon meggyógyítja-e szombaton; hogy aztán okot találjanak a vádaskodásra. Ő azonban ismerte gondolataikat. Megszólította tehát a béna kezű embert: „Kelj fel, és állj ide a középre!” Az felkelt és odaállt. Jézus akkor hozzájuk fordult: „Kérdem tőletek: Szabad-e szombaton jót vagy rosszat tenni, életet menteni vagy pusztulni hagyni?” Végignézett rajtuk, aztán így szólt az emberhez: „Nyújtsd ki a kezedet!” Az megtette, és meggyógyult a keze. Erre esztelen harag szállta meg őket, és arról kezdtek tanakodni, hogy mit tegyenek Jézussal.
Lk 6,6-11

Elmélkedés

A múlt szombati evangéliumban és elmélkedésben már szó volt a szombati nyugalom megtartását szabályozó zsidó parancsokról és a munka tilalmáról. A mai szövegben ennek folytatásáról olvasunk. A farizeusok kíváncsian várják, hogy Jézus gyógyít-e szombaton. Az ő felfogásuk szerint a gyógyítás is munkának számít, tehát szombati napon tilos ilyet tenni. E nézet mögött méginkább felfedezzük a vallási túlbuzgóságot.

Jézus általában kerüli a vitákat a vallási vezetőkkel. A törvénytudók és a farizeusok egyre többször keresik az alkalmat, hogy belekössenek tanításába, ezért vitákat kezdeményeznek vele különféle vallási kérdésekben. Ilyen esetekben Jézus bölcsen felel, s ezzel igazolja a törvényekben való jártasságát, máskor pedig kitérő választ ad. A viták tehát nem hoznak kellő eredményt a kezdeményezők számára, ezért új területet keresnek, Jézus cselekedeteibe akarnak belekötni. A szombati gyógyítások alkalmával Jézus egyáltalán nem kerüli az esetleges szembeütközést, hanem szinte provokálja a vallási vezetőket. Azért teszi ezt, mert a gyógyítások minden esetben Isten jóságának, irgalmának a megnyilvánulásai és semmiféle emberi parancs nem korlátozhatja az isteni jóság megmutatkozását. Isten mindig az ember javát, az ember gyógyulását akarja.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Minden ember számára Jézus az Ember. Ő a szegények ínsége, az éhezők reménye, a szeretők öröme. Ő az élő kenyér, akit nem az őt befogadó személy hasonlít magához, hanem ő vesz át minket, a tápláltakat, magába, titokzatos testébe fogad, hogy mindenki mindenben Krisztus legyen. Aki benne bízik, az üdvözül.