Abban az időben: Egy írástudó megkérdezte Jézustól: „Melyik az első a parancsok közül?” Jézus így válaszolt: „Ez az első: Halld, Izrael! Az Úr a mi Istenünk, az egyetlen Úr. Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és minden erődből! A második hasonló ehhez: Szeresd felebarátodat, mint önmagadat! Ezeknél nincs nagyobb parancsolat.”
Az írástudó erre azt válaszolta: „Valóban, jól mondtad, Mester, hogy ő az Egyetlen, és hogy rajta kívül nincs más. És azt is, hogy őt teljes szívünkből, teljes elménkből és teljes erőnkből szeretni, embertársunkat pedig úgy szeretni, mint saját magunkat, többet ér minden égő- vagy véres áldozatnál.” Jézus az okos felelet hallatára megdicsérte az írástudót: „Nem jársz messze Isten országától.” Ezután több kérdést már nem mertek neki föltenni.
Mk 12,28b-34

Elmélkedés

A farizeusok és a Heródes-pártiak közös fellépése, majd a szadduceusok feltámadással kapcsolatos kérdése után most egy írástudó próbálkozik Jézusnál. Az ő esetében nem érezzük az ellenséges hangnemet, miként az nyilvánvaló volt a két korábbi esetnél. Az írástudó, aki jelen volt a megelőző vitáknál és hallotta a kérdéseket, illetve a válaszokat, a legfőbb paranccsal kapcsolatban kíváncsi Jézus véleményére. Válaszában Jézus a szeretet parancsát nevezi a legfőbb törvénynek, amely Isten és az embertárs felé egyaránt irányul. A szeretet törvénye az ember számára az élet útja, amelyen járva békében élhet Istennel és embertársaival. Ha valaki letér a szeretet útjáról, akkor megszakad Istennel való kapcsolata és megromlik viszonya embertársaival.

Lényeges, hogy immár nem kőtáblákba vésett vagy törvénykönyvekbe írt parancsról van szó, hanem a szívünkbe írt törvényről. Nem emberi szó ez, hanem Isten szándéka. Keressük a szeretet mindent felülmúló parancsát a szívünk mélyén! Váljon bennünk tökéletessé Isten törvénye, hogy engedelmeskedni tudjunk akaratának és mindig a szeretet szabálya szerint éljünk. Ha a szeretet irányít minket és az határozza meg kapcsolatunkat Istennel és embertársainkkal, akkor nekünk is szól Jézus dicsérete: Nem járunk messze Isten országától.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Ha előítéletekkel vagy hitetlenséggel közelednénk feléd, félreismernénk téged. Te közülünk való valóságos ember és közénk jött valóságos Isten vagy. Emberként élted földi életed, emberként viselted el a szenvedéseket és a halált, megmutatva számunkra, hogy miként kell emberként élnünk. Jöjj, taníts bennünket az igazságra és vezess minket az örök életre! Taníts minket a hitre, hogy hitetlenségünk ne akadályozza, hogy közöttünk is csodát tegyél! Segíts minket, hogy az evangéliumhoz méltóan éljünk!