alt23. FEJEZET

A KIMONDHATATLAN, KÁROMLÓ GONDOLATOK

       1. Az előzőkben hallottuk, hogy az elvetemült gyökérnek, vagyis anyának, ugyancsak elvetemült szülötte van: a mocskos kevélységet értem az „anyán”, a magzaton pedig, amelyről jobb nem is beszélni, a káromlást.

       Azért kell előhozakodni vele, mert nem akármilyen ellenfél, hanem minden másnál sokkal ádázabb ellenség. És a legrosszabb az, hogy nem lehet egykönnyen kimondani, megvallani vagyis kipellengérezni a lelki orvos előtt. Éppen ezért sokakban sokszor kétségbeesést, reménytelenséget okozott, azaz mint a féreg a fában, minden reményüket felőrölte a szentségtelen.

Bővebben …