Amíg elmerültem a Jolsvai Júlia által szerkesztett, Tasi Géza és V. Detre Zsuzsa áldozatos, szeretetteljes és igényes közreműködésével összeállított újabb posztumusz Szabó Magda-kötet gazdag és változatos anyagában, véletlenül rábukkantam egy olyan metaforára, amely e hagyatékból „feltámasztott” szövegek közös jellemzője.