Keresztelő János tanítványai egyszer Jézushoz járultak, és megkérdezték tőle: „Miért van az, hogy mi és a farizeusok gyakran böjtölünk, a te tanítványaid viszont nem tartanak böjtöt?” Jézus így felelt nekik: „Vajon szomorkodhat-e a násznép, amíg velük van a vőlegény? Eljönnek a napok, amikor elviszik tőlük a vőlegényt, akkor majd böjtölnek. Senki sem tesz régi ruhára új szövetből foltot, mert az új szövet kiszakítja a régit, és a szakadás még nagyobb lesz. Új bort sem töltenek régi tömlőkbe: mert így kiszakadnak a tömlők, a bor kiömlik, és a tömlők is tönkremennek. Az új bor új tömlőkbe való; akkor mindkettő megmarad.”
Mt 9,14-17

Elmélkedés

A zsidó vallásosság egyik lényeges eleme a böjt, amelyet a farizeusok rendkívül komolyan vettek, és igyekeztek másokra is rákényszeríteni saját böjti gyakorlatukat. Vallási csoportjuk tagjai felfigyeltek arra, hogy Jézus és tanítványai nem tartják meg szigorúan a böjti szokásokat, és emiatt többször is vitába szálltak Jézussal.

A mai evangéliumban nem ők keresnek alkalmat a vitára, hanem Keresztelő János tanítványai szeretnék tisztázni a böjtölés kérdését, nekik nem szándékuk vitatkozni. Kérdésükre Jézus egy lakodalmi ünnepség képével válaszol. A hasonlat szerint ő a vőlegény, aki együtt ünnepel, örvendezik barátaival, az ő tanítványaival. Jézus jelenléte a világban valóban ünnep mindenki számára, ilyenkor tehát nem a böjtnek vagy a szomorkodásnak van az ideje, hanem az örvendezésnek. A mi Urunk az ő világba érkezésével új időszakot hozott, az ünneplés idejét. Az örvendezés időszaka azonban nem tarthat örökké, ezért komolyan kell vennünk az Úr figyelmeztetését. Eljön majd az idő, amikor „elviszik a vőlegényt” s ezzel véget ér a lakodalom. Utalás ez arra, hogy elfogják és megölik őt.

A régi és új szövetről, valamint borostömlőkről szóló hasonlatok a vallási életben való megújulást szorgalmazzák. Nincs okunk ragaszkodni az idejétmúlt dolgokhoz, hiszen Jézus új gondolkodásmódot, új életvitelt kér tőlünk és megadja kegyelmét, hogy új szívvel szeressük őt.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Az Eucharisztia a te legcsodálatosabb ajándékod számunkra. Miként a megszaporított kenyeret ajándékként adtad az éhező népnek, és ahogyan önmagad adtad táplálékként az apostoloknak az utolsó vacsorán, ugyanígy az Eucharisztiában önmagadat adod ajándékként a mennyei Atyának. Ugyanakkor a megszentelt és átváltoztatott kenyérben nekünk is adod magad. Ez a legnagyobb ajándék számunkra. Nem utasítjuk vissza barátságodat és ajándékodat, hanem örömmel vesszük magunkhoz a szentáldozáskor szent testedet, amely az örök élet kenyere.