2019. augusztus 1. – Csütörtök (Mt 13,47-53)
Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz: „A mennyek országa olyan, mint amikor a hálót a tengerbe vetik és az mindenféle halat összefog. Mihelyt megtelik, a partra vonják, és nekiülve kiválogatják: a javát edényekbe rakják, a hitványát pedig kidobják. Így lesz a világ végén is. Kivonulnak az angyalok, a gonoszokat elválasztják az igazaktól és tüzes kemencébe vetik, ott sírás lesz és fogcsikorgatás. Értitek-e mindezt?” „Igen!” – felelték. Erre így folytatta: „Minden írástudó, aki jártas a mennyek országáról szóló tanításban, olyan, mint a családapa, aki kincseiből régit és újat vesz elő.” Amikor Jézus befejezte példabeszédeit, más helyre ment onnét.
Mt 13,47-53
Elmélkedés
Jézus továbbra is az Isten országáról, a mennyek országáról tanít. Újabb példabeszédében a halászháló képét használja, amely mindenféle halat kifog a tengerből. A halászok akkor vonják partra a hálót, amikor az megtelik. Megüti a fülünket az a szó, hogy „megtelik.” A munka nem eredménytelen, nem üresen húzzák ki a hálót. Nem is akkor, amikor félig van, azaz a munkának már van valamennyi eredménye. A halászok megvárják, amíg megtelik a háló és ekkor húzzák ki.
A hasonlat szerint az Isten országa az ő kegyelmének és az emberi közreműködésnek köszönhetően folyamatosan növekszik. Ez a gondolat már szerepelt a magvetőről szóló hasonlatban is. Bár egyes magok rossz talajba, kövek és tövisek közé, vagy az útszélre hullottak, mégis a jó földbe hullottak bőséges termést hoztak. A másik példabeszéd szerint pedig a kicsiny mustármag tud naggyá növekedni. A halászháló megtelése azonban még ezeknél is jobban szemlélteti azt, hogy az igehirdetés, az emberhalászat szolgálata eredményt hoz. A pillanatnyi kudarcok és sikertelenségek nem veszik el azoknak a kedvét, akik Isten országának növekedéséért fáradoznak. Jézus ígérete alapján bízunk abban, hogy szolgálatunk bőséges termést fog hozni és Isten halászhálója megtelik. Hirdessük mindenkinek az Isten országáról szóló örömhírt!
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Ó, Uram Jézus, te azt parancsoltad nekem, hogy szüntelenül imádkozzam, add nekem kegyelmedet, hogy meg tudjam tenni, s add meg ezt azoknak a lelkeknek is, akiket rám bíztál. Isteni Ige, te magad vagy bennünk az örökké tartó és szüntelen imádság. Isten Báránya, te vagy a világosság, amely megvilágítja lelkünk egész égboltját. Bár soha ne akarnánk más imádságot, csak a te imádat, más fényességet, csak a te fényességedet, más szeretetet, csak a te szeretetedet! A hozzád intézett imádságban, Istenem, egy a szemlélés és a szeretet. Engedd, hogy olyan tökéletesen és olyan bensőségesen tudjak hozzád imádkozni, hogy elfeledkezzem önmagamról, és ne tudjam, hogy imádkozom, mert csupán te vagy bennem!
