A nyolcvanas évek végén találkoztam először az egyik fergeteges színpadi művével; a Pécsi Nemzeti Színház mutatta be A húszmilliomodik év című darabját, Csáth Gézára emlékezve. A morfiummámorról (is) szóló őrületes előadás ismertette meg velem Sárosi István nevét, aki kiváló belgyógyász-kardiológusként írta be magát az irodalomba.