A régi magyar irodalomban kalandozunk ma. Balassi Bálint szép nyelve a 16. századba röpít, a végvári víg pünkösdöt felidézve. Riasztóan gyorsan változik körülöttünk a világ, de van, ami állandó. A rózsákat még mindig pünkösd nyitja „illatozásra”. És most is örömre, vigadozásra, megújulásra hív az ünnep. És istendicséretre, melyből ne fogyjunk ki soha. „Dicsérjük szent nevét fejenkint jó szívből”!