2020. június 23. – Kedd (Mt 7,6.12-14)
Jézus a hegyi beszédben ezt mondta tanítványainak: Ne vessétek oda a szent dolgokat a kutyáknak, és ne szórjátok gyöngyeiteket a sertések elé, hogy lábukkal el ne tapossák azokat, és megfordulva, szét ne tépjenek titeket is. Mindazt, amit akartok, hogy megtegyenek nektek az emberek, ti is tegyétek meg nekik! Ez ugyanis a Törvény és a próféták tanítása. A szűk kapun menjetek be, mert széles a kapu és tágas az út, amely a romlásba visz, és sokan mennek be rajta. De milyen szűk a kapu és keskeny az út, amely az életre visz, és kevesen vannak, akik megtalálják!
Mt 7,6.12-14
Elmélkedés
A történelmi tapasztalat lassan formálta az ószövetségi választott népet. Mózes korában megtörtént a szövetségkötés, amelynek Isten volt a kezdeményezője és amelynek az általa adott tízparancsolat volt az alapja. A nép azonban letért a törvények útjáról, s csak több fájdalmas történelmi esemény gondolkoztatta el őket. A jeruzsálemi templom lerombolása, a szövetség ládájának eltűnése és az évtizedekig tartó babiloni fogság bűnbánatot ébresztett és elindította a vallásosság megújítását. Ennek külső jele volt a templom újjáépítése. De hogyan lehet megújítani az embereket? A válasz egyszerű volt: a törvényt kell érthetően megmagyarázni nekik. A szándék ugyan jó volt, de az idő folyamán olyan aprólékos törvényértelmezés lett belőle, hogy Jézus korára alig lehetett kiigazodni a törvények szövevényes rendszerében. Az írástudók nap mint nap vitatkoztak arról, hogy fel lehet-e állítani valamiféle rangsort a törvények között és egyáltalán melyik a legfőbb parancs. Korábban láthattuk, hogy még Jézust is be akarták vonni az ilyen vitákba (vö. Mt 22,34-39).
A mai evangéliumban Jézus a törvények bonyolult rendszerével ellentétben egy olyan útmutatást fogalmaz meg, amely nagyon egyszerű és bárki könnyen megjegyezheti: „Mindazt, amit akartok, hogy megtegyenek nektek az emberek, ti is tegyétek meg nekik!” Az emberek közti kapcsolatokat ez az evangéliumi aranyszabály határozza meg. Talán nekünk is érdemes ehhez szabni életünket.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Urunk, Jézus Krisztus! A szeretet oly titokzatos számunkra, hiszen nem tudhatjuk, hogy mi az a cselekedet, mozzanat vagy szó, ami felkelti a szeretet érzését szívünkben valaki iránt. És azt sem láthatjuk előre, hogy mi lesz az a cselekedetünk vagy szavunk, amely alapján felebarátunk megértheti, hogy szeretjük őt, mert ez a tett a mi szeretetünknek a jele. Ahhoz kérjük segítségedet, hogy szeretetünk soha ne merüljön ki szavakban, hanem cselekedetekben nyilvánuljon meg. Segíts minket abban, hogy tanításodat, a szeretet csodálatos üzenetét egyre jobban megértsük és meg is valósítsuk!
