Anna-nap előestéjén irodalmunk egyik legszebb Anna-versét olvassuk. Talán kívülről fújjuk mindannyian. Csodáljuk egyszerűségét, csöndességét. A háromszoros „Milyen volt…” tétova merengést és szelíd, mély bánatot rögzít. Anna dallá vált… alliterációkból, rímekből, ringató ritmusból szövődő, hullámzó verszenévé. Anna örök. A táj őrzi az örök szépséget: hangjaiban, színeiben, fényében, ragyogásában.