A magyar irodalom egyik legszebb őszi verse. De az őszi jelző elhagyásával is igaz az állítás. Mint mindig, Kosztolányi itt is a lét szépségéről, teljességéről mond valamit, és hozzá hogyan! Ez a vers mintha különösen is erről az őszről szólna, amit élünk. Tele fénnyel, tele gyümölcsös gazdagsággal – „a pompa ez, részvéttelen, derült”…