Charlie Kaufman különc elméjébe tekinteni sosem volt megnyugtató élmény. Filmjei – melyekbe eleinte forgatókönyvíróként, majd rendezőként tette bele a szívét-lelkét – szeretnek eljátszadozni a téridő és a valóság természetével, főként azonban az elmúlás felett érzett melankóliát szólítgatják.