Nem is szomorú, hanem gyönyörű látomás e nyolcsoros dal, mely Beney Zsuzsa szerint utolsó sorában a magyar költészet egyik legmodernebb verssorát rejti. A második versszakban a hangok lágysága a könnyű lebegés érzetét adja; a képek – a fényes hattyú, a tiszta hó, a téli rózsaszál, a fehér halál – különös ragyogásba vonják a gyászt és a halált. A tünékeny szépség varázslata borul ránk.