Az öt évvel ezelőtt elhunyt Kányádi Sándortól olvasunk ezúttal verset; mi mind, egykori diákok, akik „halálunkig halljuk a csengőt”, akik örökre száműzöttek vagyunk immár egykori iskolánkból, „Zágonunkból”, a tündér gyerekkorból.