A száz évvel ezelőtt befejezett híres versciklus, A bús férfi panaszai egyik darabját olvassuk. Igazi nyári vers: lugas, pihenés, áldott családi kör. A férfi elmereng, s tudja, ez a nyári délután örök, el nem múló; ha búcsúzik majd az élettől, talán erre a szelíd boldogságra visszatekintve köszön el. Nyár van most is… „Vad délután, a föld parázsló. / Részeg-virágok és darázs-szó.”