A 112 évvel ezelőtt született Weöres Sándor a legjobb versének tartotta A benső végtelent, „ebben láthatta az abszolút vers legjellemzőbb példáját”. Nehezen felfejthető, nehezen megközelíthető, titokzatos verstartalom, s mégis magával ragadó. Magukkal ragadnak az asszocióciók, melyek óriási távlatot teremtenek; a végtelenbe nyílik a vers.