A költő képzeletbeli párbeszédet folytat egy kertésszel, aki, bár a természet munkahelye és munkatársa, mégis ki akarja tessékelni kertjéből. Arany bölcsen hallgat és bizonyára mosolyog a bajusza alatt; végül pedig summáz. Az »Őszikék« versei közül választottunk ezúttal.