„Mosson ki, vigyen magával” az érkező karácsony, a földre születő Isten „mindent, ami volt”, minden félelmet és minden reménytelenséget. Szólít az ünnep, pihenjünk meg – „életünk hulló karácsonyfája” alatt –, és „töprengjünk az eljövő felől: / hogyan kellene megszólalni? / S mindent elülről kezdeni?” Hátha mégis újra lehet még kezdeni mindent.