Harangzúgást hallat a mai vers. A vers dallama zeng a konduló haranggal; leng, lendül egyre tovább, egyre följebb, egyre messzebb. De nem is a harang szól már, a költő, a művész az, aki harangoz, egész valójával: dicséretet énekel, de jelt is ad, kiált, óvni akar.