Van egy vers – szeptember elején született –, amely egy nagy költőnket sem hagyott nyugodni… mind lefordították. Ezúttal úgy idézzük, ahogy Kosztolányi Dezső tollából a papírra szaladt. Kosztolányi szerint ez Goethe muzsikája, „aki az örökkévaló és közönyös természetbe beállította a halandó és ideges embert, az életnek örülőt és a haláltól félőt, a maga izgatott és kihagyó szívverésével”.