A világban nagy, erőteljes fordulat zajlik. A költő érzi ezt, és nem maradhat néma: megszólít, felszólít. Elsősorban önmagát szólítja, ugyanakkor mindenki mást is. Azt nem lehet tudni, hogy katasztrófát hoz-e a változás vagy új reményeket és lehetőségeket. De út nincs más, csak ez: fűszálon pici éllé válni; elrejtőzni, áttetszően, ártatlanul élni; egymásban mosni meg arcunkat.