„…a mélyből a fényes magasba” kiált föl a beteg költő verssé írt szavaival, s fájdalmai, halálfélelme közt a kedvest, hű feleségét dicséri, méghozzá „szakszerü, tárgyias, pontos szavakkal”. A betegek világnapjához és a házasság hetéhez egyaránt kapcsolódunk Kosztolányi Dezső ódájával; melyet olvasva azt kérdezhetjük: hétköznapi-e a verőfény? Vagy ünnepi, mint maga a választott lírai műfaj, az óda?