Az ember arca tükröződik a természetben, a fában, s az ember visszatükrözi a fa arcát, így forrnak össze. A költő, Nemes Nagy Ágnes önarcképe is ott van a sorok között, az ő művészi, emberi hitvallását, vallomását is kiolvashatjuk ebből a különleges hangulatú, különlegesen szép versből – rejtőzködésről, hallgatásról, megnyilatkozásról.