A Jelenések könyve látomását idézi Pilinszky verse (vö. 2,17). S eszünkbe jut egy 1971-ből való esszérészlet is: „…gyermekkori emlék, amikor a folyóparton kavicsot kerestünk […]. Mit is kerestünk a gyermekkor mitologikus partjain? Nyilván nem egy kavicsot, hanem a mi kavicsunkat, valódi nevünket, azonosságunkat, identitásunkat – amit azóta is keresünk minden valódi érzelmünkben és gondolatunkban.”