Nyolcvan évvel ezelőtt ért véget az a bizonyos „erőltetett menet”, Abda közelében, tömegsírban. Hiába tudta rég a költő, hogy halálraítélt ő; csodálatos lelki erejével mindvégig halhatatlan sorokat rótt kockás füzete lapjaira. Sorokat, melyekben szinte a végsőkig ott fénylik, ragyog a remény. Mert a vers valóban addig izgatta, míg csont maradt belőle s néhány hajcsomó. Radnóti Miklósra emlékezünk.