„Tragédiák, vihar-sorsok felett / Húnyt szemmel egy csillagot keresek” – mondatja Reményik Sándor a „zavargó, véres árnyak” közt gyötrődő Bánkkal. És a bán meglátja a fényes csillagot, „egy kicsi-kis leányka-csillagot”, mely visszasugárzik hazájára a messzi idegen földről is. Mondjuk a költővel Szent Erzsébet ünnepén: „Megyünk, megyünk, feléd Erzsébetünk. / Boldog, ki leghamarább odaér.”