Erőteljes benyomást rögzít Szép Ernő verse. A trocheikus lejtésű (a középső sorokban szimultán verselésű) szöveg éppoly leheletfinom, mint ahogy a hattyú alvását elképzeljük. A költő tekintete a csendes tavi idillt nézi, belső tekintete azonban egy másik valóságot lát. A békét hordozó, halk párhuzamokat ez a belső, fájdalmas tekintet töri végül néma, nyugtalanító ellentétté.